Mohačka bitka, vojni sukob kraj Mohača u Ugarskoj koji se odigrao 29. VIII. 1526. i u kojem je brojčano nadmoćnija osmanska vojska, predvođena sultanom Sulejmanom II. Veličanstvenim, porazila hrvatsko-ugarsku vojsku na čelu s kraljem Ludovikom II. Jagelovićem. Osmanska je vojska (do 200 000 vojnika), pod zapovjedništvom sultana i njegova velikog vezira Ibrahim-paše, potkraj lipnja 1526. prešla Savu kraj Zemuna te se sastala s postrojbama predvođenima bosanskim i smederevskim sandžak-begovima, Husrev-begom i Bali-begom Jahjapašićem. Nakon osvajanja Petrovaradina (15. VII) u susret im je krenuo Ludovik II. Jagelović, koji se sredinom kolovoza utaborio na Mohačkom polju. U međuvremenu je osmanska vojska osvojila Ilok i Osijek (14. VIII), sagradila velik most na Dravi i prešla u Ugarsku. Odbivši prijedlog državnog kancelara S. Brodarića da pričeka glavninu hrvatske vojske pod zapovjedništvom Krste I. Frankapana i erdeljsku vojsku pod zapovjedništvom I. Zapolje, kralj je krenuo u bitku. Glavni zapovjednik hrvatsko-ugarske vojske (do 28 000 vojnika) bio je kaločki nadbiskup Pavao Tomory. Hrvatsku je vojsku pritom predvodio ban F. Batthyány. U bitki je poginuo velik broj hrvatskih i ugarskih velikaša, a kralj se prilikom bijega utopio u potoku Čelej (madž. Csele) ne ostavivši nasljednika. – Mohačka katastrofa rezultat je produžene krize u Hrvatsko-Ugarskom Kraljevstvu koja je trajala od smrti kralja Matije Korvina. Slabo organizirana i teško pokretna vojska nije bila sposobna pružiti otpor osmanskoj sili, a borbe za ispražnjeno hrvatsko-ugarsko prijestolje između I. Zapolje i Ferdinanda I. Habsburškog omogućile su daljnji prodor Osmanlija u srednju Europu.
Mohácsi csata: katonai összecsapás a magyarországi Mohács mellett, amely 1526. augusztus 29-én zajlott le. A csatában a II. Szulejmán (I. Szulejmán) szultán vezette számbeli fölényben lévő oszmán sereg legyőzte a II. Lajos király vezette magyar-horvát haderőt. Az oszmán sereg (akár 200 000 katona) a szultán és Ibrahim pasa nagyvezír parancsnoksága alatt 1526 júniusának végén kelt át a Száván Zimony mellett, ahol egyesült a boszniai és szendrői szandzsákbégek, Huszrev bég és Bali bég csapataival. Pétervárad elfoglalása után (július 15.) II. Lajos király elindult ellenük, és augusztus közepén a mohácsi síkon vert tábort. Időközben az oszmán sereg elfoglalta Újlakot és Eszéket (augusztus 14.), hatalmas hidat épített a Dráván, és benyomult Magyarországra. Elutasítva Brodarics István kancellár javaslatát, hogy várják meg a Frangepán Kristóf vezette horvát fősereget és a Szapolyai János vezette erdélyi hadakat, a király megkezdte a csatát. A magyar-horvát sereg (kb. 28 000 katona) fővezére Tomori Pál kalocsai érsek volt. A horvát csapatokat Batthyány Ferenc bán vezette. A csatában számos magyar és horvát főúr elesett, a király pedig menekülés közben a Csele-patakba fulladt, trónörökös nélkül maradva. A mohácsi katasztrófa a Magyar-Horvát Királyság Mátyás király halála óta tartó elhúzódó válságának eredménye volt. A rosszul szervezett és nehézkesen mozgó hadsereg nem volt képes ellenállni az oszmán túlerőnek. Az üresen maradt magyar-horvát trónért folytatott küzdelem Szapolyai János és I. Habsburg Ferdinánd között lehetővé tette az Oszmán Birodalom további benyomulását Közép-Európába.
Forrás: Mohácsi csata. Horvát Enciklopédia, online kiadás. Miroslav Krleža Lexikográfiai Intézet, 2013. – 2026. Megtekintve: 2026. 04. 27.
***
Battle of Mohács: a military conflict near Mohács in Hungary that took place on August 29, 1526, in which a numerically superior Ottoman army, led by Sultan Suleiman the Magnificent (Suleiman I/II), defeated the Croatian-Hungarian army led by King Louis II Jagiellon. The Ottoman army (up to 200,000 soldiers), under the command of the Sultan and his Grand Vizier Ibrahim Pasha, crossed the Sava River near Zemun in late June 1526 and joined forces with units led by the Sanjak-beys of Bosnia and Smederevo, Gazi Husrev-beg and Bali-beg Jahjapašić. Following the conquest of Petrovaradin (July 15), Louis II Jagiellon set out to meet them, setting up camp on the Mohács field in mid-August. In the meantime, the Ottoman army captured Ilok and Osijek (August 14), constructed a massive bridge over the Drava River, and crossed into Hungary. Rejecting a proposal by State Chancellor S. Brodarić to wait for the main body of the Croatian army under the command of Christopher I Frankopan and the Transylvanian army under John Zápolya, the King engaged in battle. The commander-in-chief of the Croatian-Hungarian army (up to 28,000 soldiers) was the Archbishop of Kalocsa, Pál Tomory. The Croatian forces were led by Ban Frane Batthyány. A large number of Croatian and Hungarian nobles perished in the battle, and the King drowned in the Csele stream (Croatian: Čelej) during the retreat, leaving no heir. The disaster at Mohács was the result of a prolonged crisis within the Croatian-Hungarian Kingdom that had persisted since the death of King Matthias Corvinus. The poorly organized and cumbersome army was unable to resist the Ottoman force, and the subsequent struggles for the vacant Croatian-Hungarian throne between John Zápolya and Ferdinand I of Habsburg facilitated further Ottoman penetration into Central Europe.
Source: Battle of Mohács. Croatian Encyclopedia, online edition. Miroslav Krleža Institute of Lexicography, 2013–2026. Accessed April 27, 2026. https://www.enciklopedija.hr/clanak/mohacka-bitka